When you're alone and life is making you lonely
You can always go - downtown
When you've got worries, all the noise and the hurry
Seems to help, I know - downtown
Just listen to the music of the traffic in the city
Linger on the sidewalk where the neon signs are pretty
How can you lose?
(Petula Clark - Downtown -ha kattintasz, meghallgathatod!)
A belváros minden este és hétvégén kiürül, este hat után már csak a néhány népszerű étterem körül van valamicske élet. Persze, mindenki hazamegy Glastonburybe vagy West Hartfordba. Minden sötét, csendes, mint a legtöbb nagyvárosban, ahol van egy felhőkarcolókból álló üzleti negyed csak az a különbség, hogy Hartfordban nincs két utcával arrébb a bulinegyed, ahol éjjel is nyüzsögnek a turisták.
Hétköznap délelőtt tizenegytől nagyjából délután egyig azonban úgy megtelik a város élettel, amilyet még sehol sem láttam. A belvárosi toronyházakből kirajzanak a hozzám hasonló irodamolyok, és ellepik a várost. A központ az Old State House Square: körben utánfutók állnak, amelyeknél lehet kapni kínai, olasz vagy japán kaját. Megtelnek a padok az irodaegyenruhába öltözött sokezer emberrel, akik a térdükről eszik a tavaszi tekercset vagy a sült tésztát csirkével. Különböző cégeknél, de egymástól egy sarokra dolgozó barátok adnak randevút egymásnak a padokon, és esznek otthonról hozott szendvicseket. Ha jó idő van, mindenki kimegy a térre, nem csak azok, akik ott akarnak ebédet venni. Tegnapelőtt a szokásosnál is nagyobb volt a tömeg és valódi fesztiválhangulat alakult ki, mert a kocsik közötti füves téren egy komplett zenekar és három énekesnő játszott jól ismert nyolcvanas-évek slágereket. Imádok néha csak elüldögélni ott félórát az egyik padon, én nézni az életet magam körül.
Balra a Travelers Tower, körülötte néhány irodaház, messze hátul a Gold Building
Aki nem talál magának ülőhelyet, vagy csak kevésbé lusta, az lesétálhat az ebédjével a folyópartra is. Ha nincs nagy hőség, egyre többen szánják rá magukat, tegnapelőtt annyian jöttek-mentek ott, hogy kezdtem a Nagykörúton érezni magam (habár ez utóbbin kocogókkal nem szoktam találkozni
).
Hartford szebbik arca
Egy másik kedvelt ebédelőhely a Bushnell Park itt a legjobb kaját a thai és a vietnámi kocsinál lehet kapni. Itt több a zöld és kisebb a tömeg, sokan jönnek ki egy könyvvel és használják ki az ebédszünet minden percét. A két hely látogatók foglalkozása szerint is elkülönül: a park közelebb van a kormányzati negyedhez, a State Capitolhoz és a hozzá csatlakozó sok más épülethez (Hartford főváros, vagy mi a szösz), ezért inkább az ott dolgozók látogatják.
Meg én, mert bár a főtéren jobb a hangulat, a parkban jobb a kaja. :)
Riverfront Plaza - fű, színpad, a háttérben a város és az épülő Természettudományi Múzeum. A képen azért nem látható egy lélek sem, mert voltam olyan okos és néhány hete a hőhullám kellős közepén indultam fotózni - amikor mindenki a légkondis irodában maradt inkább.
Hozzászólások
Eddig 7 komment érkezett (
)
1.
Hmmmm (látogató)
2007. 07. 28. 17:20
Üzemi ebédlő. Nem kellett padon, térdről ebédelni. Még külön felszolgálás is volt, habár ez később megszűnt; műanyag vagy fémtálcára lehetett pakolni a menüt.
(úgyhogy az írás hangulata alapján nem tudok egyértelműen választani a szabadlevegőjű vagy a négy fal közötti ebédelés között)
2.
anne (szerkesztő)
2007. 07. 28. 17:33
Hat, lehet hogy en tul sokat is ettem mar mindenfele menzaszeru letesitmenyben es ezert tetszik annyira a kollektiv szabadban ebedeles - meg ha kenyelmetlen is neha.
3.
Hmmmm (látogató)
2007. 07. 28. 18:46
Az alap kiváló. Persze, az elején kijelentem, én nem tudnám megírni. Az is meglehet, hogy rossz irányt vettem.
Pedig a lényegét pont abban érzem, amit a 2-es hsz-edben írtál. Én is sokáig ettem az üzemi kosztot, 1990-ig. Aztán a választék soha nem látott mértékig bővült. Még az elején ugyan kedvezményes ebédjegyekkel (3 fogásos ebéd 10 forint) fizetgettünk, de már a menün kívül azt ehettél, amit meg tudtál fizetni.
Aztán megszűntek az üzemi étkezdék.
(bocsi, ne vegyél komolyra, különben is abban az időben nekem Rolling Stones, na meg Jimmy Hendrix, 1969)
4.
anne (szerkesztő)
2007. 07. 28. 19:54
Hmmm, nem vagyok benne biztos, hogy minden szavadat ertem. De igy legalabb biztosan nem veszlek komolyra. :)
5.
izomagyu
2007. 07. 28. 20:23
pedig érthető:)
sokaknak hiányzik, a megfizethetőség lehetősége
6.
anne (szerkesztő)
2007. 07. 28. 20:33
jah, ez is nagy kulonbseg: itt mindenki megengedheti maganak, hogy ne szendvicset csomagoljon ebedre, hanem vegyen valamit az utcan, nagyjabol az oraber osszegenek felebol jol tudnak lakni.
Menzakoszt? Nem, az sosem fog hianyozni, hiaba volt a legmegfizethetobb. Bolcsodes koromtol az erettsegiig eltem uzemi koszton, es azt hiszem, soha nem fogok olyan nosztalgikus hangulatba kerulni az eletemben, hogy azt visszasirjam. :D
7.
Hmmmm (látogató)
2007. 07. 28. 21:45
"Imádok néha csak elüldögélni ott félórát az egyik padon, én nézni az életet magam körül."
Önkényesen jelölöm súlyponti mondatodnak. (gondolom én helyett és) "..nézni az életet magam körül." Ezt megtehetem itthon is. Sőt, mivel kikoptak az asztaltársak, csak ezt tehetem.
Visszavonultak, magukban esznek. Ki azért, mert nem szeretné, ha a másik látná, mit eszik, ki azért, mert legalább erre a fél órára nem kell elviselnie a többieket.
Pedig a kezdet, amolyan amerikai stílusú evésen is részt vettem; böhöm hosszú asztalok, megpakolva különféle finomságokkal, kézben a tányér.. rajta evőeszközök, tülekedés, mindenből egy kicsit, egymásra lapátolva az egymáshoz nem is harmonizáló étkeket, majd csoportokba verődés. Állva eszel, oldalra sandítasz, mit hagytál le tányérodról. Közben vigyorogsz, új a tulaj, amerikai, aki fesztelenül jár fel-alá, kezében tányérjával, rutinosan hol egyik, hol a másik csoporthoz csapódva.
Közben, megfelelési kényszerből vigyorgok, okosan bólogatok, habár más a véleményem, de az életösztön erősebb. Az össze-visszaevéstől a beleimet már csomóra fogja a görcs, feszít nagyon, gyöngyöző homlokkal nézek körül, teli szájas üres beszélgetések, ez már sok, de maradni kell, nem bírom tovább, könnyítek magamon. Halkan. Hogy a süketek is élvezhessék.
Ma már félrevonultan ebédelek. Egymagam. Nem vagyok kíváncsi, ki mit eszik, más se lássa az enyémet. De azért még körülnézek.
Írja meg véleményét, kérdéseit!
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneve, itt bejelentkezhet.
Az IP-címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.